Biciklisek, már megint ezek a biciklisek akik miatt fél Budapesten araszolásra kényszerült a sok autó. Nem bírnak magukkal, mutogatják magukat, szemtelenek és nem ismernek határokat. Ma különösen igaz ez, hiszen csordákban nyomulnak - élükön egy riksával, melyen egy bárzongoristát cipel az izzadt sofőr, akinek karfaként két hangláda állja a szolgálatot. A művészi szabadságot, mely a régi magyar nótákban teljesedett ki, itt-ott hepehupák terelték ingerültebb dallamok felé. A szonettek helyenként elhaltak a Roosevelt téri kátyúban, hogy a következő ütem lesúlytó erővel térjen vissza, kiteljesedve a Clark Ádám térről induló alagútban.
Biciklisek, megint ezt kell hallanom, hogy felforgattátok a várost! Egyesek pedig a mentsük ami menthető dicső felkiáltással próbálták elfeledtetni ennek az órának a konfliktusait, nótával, hejehujával, vagy éppen azzal hogy bajba jutott társának (autós) nyújtson segítő kezet, az autó akut akkufáradását orvosolván.
Nincs mese, itt vannak a biciklisek.
